A „rák” a legfélelmetesebb „démon” a modern orvoslásban.Az emberek egyre nagyobb figyelmet fordítanak a rákszűrésre és a megelőzésre.A „tumormarkerek”, mint egyszerű diagnosztikai eszköz, a figyelem középpontjába kerültek.Azonban, ha pusztán az emelkedett tumormarkerekre hagyatkozunk, az gyakran tévhithez vezethet a tényleges állapotról.
Mik azok a tumormarkerek?
Egyszerűen fogalmazva, a tumormarkerek az emberi szervezetben termelődő különféle fehérjékre, szénhidrátokra, enzimekre és hormonokra utalnak.A tumormarkerek szűrőeszközként használhatók a rák korai felismerésére.Egyetlen enyhén emelkedett tumormarker eredmény klinikai értéke azonban viszonylag korlátozott.A klinikai gyakorlatban különböző állapotok, például fertőzések, gyulladások és terhesség okozhatják a tumormarkerek növekedését.Ezenkívül az egészségtelen életmódbeli szokások, mint például a dohányzás, az alkoholfogyasztás és a késői ébrenlét szintén megemelkedett daganatmarkerekhez vezethetnek.Ezért az orvosok jellemzően nagyobb figyelmet fordítanak a tumormarker-változások tendenciájára egy adott időszakon keresztül, nem pedig egyetlen vizsgálati eredmény kisebb ingadozásaira.Ha azonban egy specifikus tumormarker, mint például a CEA vagy az AFP (tüdő- és májrák specifikus tumormarkerei) jelentősen megemelkedett, eléri a több ezer vagy tízezret, az figyelmet és további vizsgálatot igényel.
A tumormarkerek jelentősége a rák korai szűrésében
A tumormarkerek nem meggyőző bizonyítékok a rák diagnosztizálására, de bizonyos körülmények között továbbra is jelentős jelentőséggel bírnak a rákszűrésben.Egyes tumormarkerek viszonylag érzékenyek, mint például az AFP (alfa-fetoprotein) a májrákra.A klinikai gyakorlatban az AFP kóros emelkedése, valamint a képalkotó tesztek és az anamnézisben szereplő májbetegség bizonyítékként használható fel a májrák diagnosztizálására.Hasonlóképpen, más emelkedett tumormarkerek jelezhetik a daganatok jelenlétét a vizsgált egyénben.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy minden rákszűrésnek tartalmaznia kell tumormarker-vizsgálatot.Ajánljuktumormarker szűrés elsősorban magas kockázatú egyének számára:
- 40 év feletti, erős dohányzási múlttal rendelkező egyének (a dohányzás időtartama szorozva a naponta elszívott cigarettával > 400).
- 40 éves vagy annál idősebb személyek, akik túlzottan alkoholt fogyasztanak vagy májbetegségben szenvednek (például hepatitis A, B, C vagy cirrhosis).
- Helicobacter pylori gyomorfertőzésben vagy krónikus gyomorhurutban szenvedő 40 éves és idősebb egyének.
- 40 év feletti egyének, akiknek a családjában előfordult rák (egynél több közvetlen vérrokonnál, akiknél ugyanabban a ráktípusban diagnosztizáltak).
A tumormarkerek szerepe az adjuváns rákkezelésben
A tumormarkerek változásainak megfelelő hasznosítása rendkívül fontos az orvosok számára, hogy időben módosítsák rákellenes stratégiáikat és irányítsák a teljes kezelési folyamatot.Valójában a tumormarker-teszt eredményei minden betegnél eltérőek.Egyes betegeknél teljesen normális tumormarkerek lehetnek, míg másoknak a szintje elérheti a tízezreket vagy akár a százezreket is.Ez azt jelenti, hogy nem rendelkezünk szabványosított kritériumokkal a változások mérésére.Ezért az egyes betegekre jellemző egyedi tumormarker-variációk megértése képezi az alapot a betegség tumormarkereken keresztüli progressziójának értékeléséhez.
Egy megbízható értékelési rendszernek két jellemzővel kell rendelkeznie:"specifikusság"és"érzékenység":
Specifikusság:Ez arra vonatkozik, hogy a tumormarkerek változásai összhangban vannak-e a beteg állapotával.
Például, ha azt találjuk, hogy egy májrákos beteg AFP-je (alfa-fetoprotein, a májrák specifikus tumormarkere) a normál tartomány felett van, akkor a tumormarkere „specifitást” mutat.Ezzel szemben, ha egy tüdőrákos beteg AFP-értéke meghaladja a normál tartományt, vagy ha egy egészséges egyén AFP-értéke emelkedett, az AFP-emelkedésük nem mutat specifikusságot.
Érzékenység:Ez azt jelzi, hogy a páciens tumormarkerei megváltoznak-e a daganat progressziójával.
Például, ha dinamikus monitorozás során megfigyeljük, hogy egy tüdőrákos beteg CEA-ja (karcinoembrionális antigén, a nem-kissejtes tüdőrák specifikus tumormarkere) a daganat méretének változásával együtt nő vagy csökken, és követi a kezelési trendet, előzetesen meg tudjuk határozni tumormarkerük érzékenységét.
A megbízható (specificitás és érzékenységű) tumormarkerek megállapítása után a betegek és az orvosok részletesen felmérhetik a páciens állapotát a tumormarkerek specifikus változásai alapján.Ez a megközelítés jelentős értékkel bír az orvosok számára a pontos kezelési tervek kidolgozása és a személyre szabott terápiák testreszabása szempontjából.
A betegek a tumormarkerek dinamikus változásait is felhasználhatják bizonyos gyógyszerek rezisztenciájának felmérésére és a betegség gyógyszerrezisztencia miatti progressziójának elkerülésére.Azonban,fontos megjegyezni, hogy a tumormarkerek használata a beteg állapotának felmérésére csak egy kiegészítő módszer az orvosok számára a rák elleni küzdelemben, és nem helyettesítheti az utógondozás aranystandardja – az orvosi képalkotó vizsgálatok (beleértve a CT-vizsgálatokat is) , MRI, PET-CT stb.).
Gyakori daganatmarkerek: mik ezek?
AFP (alfa-fetoprotein):
Az alfa-fetoprotein egy glikoprotein, amelyet általában az embrionális őssejtek termelnek.Az emelkedett szint rosszindulatú daganatokra, például májrákra utalhat.
CEA (karcinoembrionális antigén):
A karcinoembrionális antigén emelkedett szintje különböző rákos betegségekre utalhat, beleértve a vastagbélrákot, a hasnyálmirigyrákot, a gyomorrákot és a mellrákot.
CA 199 (szénhidrát antigén 199):
A 199 szénhidrát-antigén emelkedett szintje gyakran megfigyelhető hasnyálmirigyrákban és más betegségekben, például epehólyagrákban, májrákban és vastagbélrákban.
CA 125 (125. rákos antigén):
A 125-ös rákantigént elsősorban a petefészekrák kiegészítő diagnosztikai eszközeként használják, és megtalálható mellrákban, hasnyálmirigyrákban és gyomorrákban is.
TA 153 (tumor antigén 153):
A 153 tumorantigén emelkedett szintje gyakran megfigyelhető emlőrákban, és megtalálható petefészekrákban, hasnyálmirigyrákban és májrákban is.
CA 50 (Rák antigén 50):
Az 50-es rákantigén egy nem specifikus tumormarker, amelyet elsősorban hasnyálmirigyrák, vastagbélrák, gyomorrák és más betegségek kiegészítő diagnosztikai eszközeként használnak.
CA 242 (szénhidrát antigén 242):
A 242-es szénhidrát-antigén pozitív eredménye általában az emésztőrendszeri daganatokhoz kapcsolódik.
β2-mikroglobulin:
A β2-mikroglobulin főként a vese tubuláris működésének monitorozására használatos, és megnövekedhet veseelégtelenségben, gyulladásban vagy daganatos betegeknél.
Ferritin szérum:
A szérum ferritinszintjének csökkenése megfigyelhető olyan állapotokban, mint például a vérszegénység, míg a megnövekedett szint olyan betegségekben, mint a leukémia, májbetegség és rosszindulatú daganatok.
NSE (neuron-specifikus enoláz):
A neuronspecifikus enoláz egy olyan fehérje, amely főként neuronokban és neuroendokrin sejtekben található.A kissejtes tüdőrák érzékeny tumormarkere.
hCG (humán koriongonadotropin):
A humán koriongonadotropin a terhességhez kapcsolódó hormon.Az emelkedett szint terhességet, valamint olyan betegségeket jelezhet, mint a méhnyakrák, a petefészekrák és a heredaganatok.
TNF (tumornekrózis faktor):
A tumornekrózis faktor részt vesz a tumorsejtek elpusztításában, az immunszabályozásban és a gyulladásos reakciókban.A megnövekedett szint fertőző vagy autoimmun betegségekkel járhat, és potenciális daganatkockázatot jelezhet.
Feladás időpontja: 2023.01.01