Mellrák megelőzése

Általános információk az emlőrákról

Az emlőrák olyan betegség, amelyben rosszindulatú (rákos) sejtek képződnek az emlő szöveteiben.

A mell lebenyekből és kivezetőcsövekből áll. Minden mell 15-20 lebenynek nevezett részből áll, amelyek számos kisebb részből, úgynevezett lebenykékből állnak. A lebenykék tucatnyi apró hagymában végződnek, amelyek tejet termelhetnek. A lebenyeket, a lebenykéket és a hagymákat vékony csövek, úgynevezett kivezetőcsövek kötik össze.

Minden mellben vannak erek és nyirokerek is. A nyirokerek egy majdnem színtelen, vizes folyadékot, úgynevezett nyirkot szállítanak. A nyirokerek a nyirokcsomók között szállítják a nyirkot. A nyirokcsomók kicsi, bab alakú képletek, amelyek szűrik a nyirkot és tárolják a fehérvérsejteket, amelyek segítenek a fertőzések és betegségek leküzdésében. A nyirokcsomók csoportjai a mell közelében találhatók a hónaljban (a kar alatt), a kulcscsont felett és a mellkasban.

Az emlőrák a második leggyakoribb ráktípus az amerikai nők körében.

Az Egyesült Államokban a nők gyakrabban kapnak emlőrákot, mint bármely más ráktípust, kivéve a bőrrákot. Az emlőrák a második helyen áll a tüdőrák után a rákos halálozások listáján az amerikai nők körében. Az emlőrák okozta halálesetek száma azonban 2007 és 2016 között minden évben kismértékben csökkent. Az emlőrák férfiaknál is előfordul, de az új esetek száma alacsony.

Mellrák megelőzése

A kockázati tényezők elkerülése és a védőfaktorok növelése segíthet megelőzni a rákot.

A rák kockázati tényezőinek elkerülése segíthet megelőzni bizonyos rákos megbetegedéseket. A kockázati tényezők közé tartozik a dohányzás, a túlsúly és a nem elegendő testmozgás. A védőfaktorok, például a dohányzásról való leszokás és a testmozgás fokozása szintén segíthet megelőzni bizonyos rákos megbetegedéseket. Beszéljen orvosával vagy más egészségügyi szakemberrel arról, hogyan csökkentheti a rák kockázatát.

Az emlőrák kockázati tényezői a következők:

1. Idősebb kor

Az idősebb kor a legtöbb ráktípus fő kockázati tényezője. A rák kialakulásának esélye az életkor előrehaladtával növekszik.

2. Emlőrák vagy jóindulatú (nem rákos) emlőbetegség személyes előfordulása a kórtörténetben

Az alábbi állapotok bármelyikével rendelkező nőknél fokozott az emlőrák kockázata:

• Invazív emlőrák, duktális karcinóma in situ (DCIS) vagy lobuláris karcinóma in situ (LCIS) személyes előfordulása.
• Jóindulatú (nem rákos) emlőbetegség személyes előfordulása.

3. Örökletes mellrák kockázat

Azoknál a nőknél, akiknek a családjában elsőfokú rokonnál (anya, nővér vagy lánya) előfordult emlőrák, fokozott az emlőrák kockázata.

Azoknál a nőknél, akiknél örökölt változások vannak a génekben vagy bizonyos más génekben, nagyobb az emlőrák kockázata. Az öröklött génváltozások okozta emlőrák kockázata a génmutáció típusától, a családi rákos megbetegedések előfordulásától és egyéb tényezőktől függ.

4. Sűrű mellek

A mammográfián látható sűrű mellszövet az emlőrák kockázatát növelő tényező. A kockázat szintje az emlőszövet sűrűségétől függ. A nagyon sűrű mellű nőknél nagyobb az emlőrák kockázata, mint az alacsony mellsűrűségű nőknél.

A megnövekedett mellsűrűség gyakran örökletes tulajdonság, de előfordulhat olyan nőknél is, akiknek még nem volt gyermekük, későn esnek teherbe, posztmenopauzális hormonokat szednek, vagy alkoholt fogyasztanak.

5. A mellszövet kitettsége a szervezetben termelődő ösztrogénnek

Az ösztrogén egy a szervezet által termelt hormon. Segíti a szervezetet a női nemi jellegek kialakításában és fenntartásában. A hosszú távú ösztrogénhatás növelheti az emlőrák kockázatát. Az ösztrogénszint a menstruáció éveiben a legmagasabb.

A nők ösztrogénnek való kitettsége a következő módokon fokozódik:

• Korai menstruáció: A 11 éves vagy annál fiatalabb korban kezdődő menstruációs időszakok növelik a mellszövet ösztrogénnek kitett éveinek számát.
• Későbbi életkorban kezdődően: Minél több évig menstruál egy nő, annál hosszabb ideig van kitéve a mellszövete az ösztrogénnek.
• Idősebb kor az első szülésnél, vagy ha még soha nem szült: Mivel a terhesség alatt alacsonyabb az ösztrogénszint, a mellszövet több ösztrogénnek van kitéve azoknál a nőknél, akik 35 éves kor után esnek teherbe először, vagy akik soha nem esnek teherbe.

6. Hormonterápia szedése a menopauza tüneteire

A hormonok, például az ösztrogén és a progeszteron, laboratóriumban tabletta formájában is előállíthatók. Ösztrogén, progesztin vagy mindkettő adható a petefészkek által már nem termelt ösztrogén pótlására posztmenopauzás nőknél vagy olyan nőknél, akiknek eltávolították a petefészkeiket. Ezt hormonpótló terápiának (HRT) vagy hormonterápiának (HT) nevezik. A kombinált HRT/HT az ösztrogén és a progesztin kombinációja. Ez a típusú HRT/HT növeli az emlőrák kockázatát. Tanulmányok kimutatták, hogy amikor a nők abbahagyják az ösztrogén és a progesztin kombinációjának szedését, az emlőrák kockázata csökken.

7. Sugárterápia a mellkason vagy a mellkason

A mellkasi sugárterápia a rák kezelésére növeli az emlőrák kockázatát, amely a kezelés után 10 évvel kezdődik. Az emlőrák kockázata a sugárterápia dózisától és az életkortól függ. A kockázat a legnagyobb, ha a sugárkezelést pubertáskorban, a mellek fejlődési szakaszában alkalmazták.

Az egyik mellrák kezelésére szolgáló sugárterápia nem tűnik úgy, hogy növelné a másik mellrák kockázatát.

Azoknál a nőknél, akik örökölték a BRCA1 és BRCA2 gének változásait, a sugárterhelés, például a mellkasröntgen, tovább növelheti az emlőrák kockázatát, különösen azoknál a nőknél, akik 20 éves koruk előtt röntgeneztek.

8. Elhízás

Az elhízás növeli az emlőrák kockázatát, különösen a posztmenopauzális nőknél, akik nem részesültek hormonpótló terápiában.

9. Alkoholfogyasztás

Az alkoholfogyasztás növeli az emlőrák kockázatát. A kockázat szintje a fogyasztott alkohol mennyiségének növekedésével nő.

Az emlőrák kialakulásának védőfaktorai a következők:

1. A mellszövet kevésbé van kitéve a szervezet által termelt ösztrogénnek

A női mellszövet ösztrogénnek való kitettségének időtartamának csökkentése segíthet megelőzni az emlőrákot. Az ösztrogénnek való kitettség a következő módokon csökken:

• Korai terhesség: Az ösztrogénszint alacsonyabb a terhesség alatt. Azoknál a nőknél, akik 20 éves koruk előtt teherbe esnek, alacsonyabb az emlőrák kockázata, mint azoknál a nőknél, akiknek még nem volt gyermekük, vagy akik 35 éves koruk után szülik első gyermeküket.
• Szoptatás: A szoptatás alatt az ösztrogénszint alacsonyabb maradhat. A szoptató nőknél alacsonyabb az emlőrák kockázata, mint azoknál a nőknél, akiknek már volt gyermeke, de nem szoptattak.

2. Csak ösztrogént tartalmazó hormonterápia szedése méheltávolítás után, szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok vagy aromatáz-gátlók és inaktivátorok szedése

Csak ösztrogént tartalmazó hormonterápia méheltávolítás után

A csak ösztrogént tartalmazó hormonterápia adható azoknak a nőknek, akik méheltávolításon estek át. Ezeknél a nőknél a menopauza utáni csak ösztrogénes terápia csökkentheti az emlőrák kockázatát. A posztmenopauzában lévő nőknél, akik méheltávolítás után ösztrogént szednek, fokozott a stroke, valamint a szív- és érrendszeri betegségek kockázata.

Szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok

A tamoxifen és a raloxifen a szelektív ösztrogénreceptor-modulátorok (SERM-ek) nevű gyógyszercsaládba tartozik. A SERM-ek a szervezet egyes szöveteiben az ösztrogénhez hasonlóan hatnak, de más szövetekben blokkolják az ösztrogén hatását.

A tamoxifennel végzett kezelés csökkenti az ösztrogénreceptor-pozitív (ER-pozitív) emlőrák és a duktális karcinóma in situ kockázatát a magas kockázatú premenopauzális és posztmenopauzális nőknél. A raloxifennel végzett kezelés szintén csökkenti az emlőrák kockázatát a posztmenopauzális nőknél. Mindkét gyógyszerrel a csökkent kockázat a kezelés leállítása után több évig vagy tovább tart. A raloxifent szedő betegeknél alacsonyabb csonttörési arányt figyeltek meg.

A tamoxifen szedése növeli a hőhullámok, a méhnyálkahártya-rák, a szélütés, a szürkehályog és a vérrögök (különösen a tüdőben és a lábakban) kockázatát. Ezen problémák kockázata jelentősen megnő az 50 év feletti nőknél a fiatalabb nőkhöz képest. Az 50 év alatti, magas emlőrák-kockázatú nők profitálhatnak a legtöbbet a tamoxifen szedéséből. Ezen problémák kockázata a tamoxifen szedésének abbahagyása után csökken. Beszéljen orvosával a gyógyszer szedésének kockázatairól és előnyeiről.

A raloxifen szedése növeli a vérrögök kialakulásának kockázatát a tüdőben és a lábakban, de úgy tűnik, hogy nem növeli a méhnyálkahártyarák kockázatát. A csontritkulásban (csökkent csontsűrűség) szenvedő posztmenopauzás nőknél a raloxifen csökkenti az emlőrák kockázatát azoknál a nőknél, akiknél magas vagy alacsony az emlőrák kockázata. Nem ismert, hogy a raloxifen ugyanolyan hatással lenne-e azoknál a nőknél, akiknél nem áll fenn csontritkulás. Beszéljen orvosával a gyógyszer szedésének kockázatairól és előnyeiről.

Más SERM-eket klinikai vizsgálatokban vizsgálnak.

Aromatáz inhibitorok és inaktivátorok

Az aromatázgátlók (anasztrozol, letrozol) és inaktivátorok (exemesztán) csökkentik az emlőrák kiújulásának és az új emlőrákok kockázatát azoknál a nőknél, akiknek a kórtörténetében emlőrák szerepel. Az aromatázgátlók a következő állapotokban szenvedő nőknél is csökkentik az emlőrák kockázatát:

• Posztmenopauzális nők, akiknek személyes kórtörténetében emlőrák szerepel.
• 60 éves vagy annál idősebb nők, akiknek a kórtörténetében nem szerepelt emlőrák, akiknek kórtörténetében duktális in situ karcinóma szerepelt masztektómiával, vagy akiknél a Gail-modell (az emlőrák kockázatának becslésére használt eszköz) alapján magas az emlőrák kockázata.

Az emlőrák fokozott kockázatának kitett nőknél az aromatázgátlók szedése csökkenti a szervezet által termelt ösztrogén mennyiségét. A menopauza előtt az ösztrogént a petefészkek és a női test más szövetei, köztük az agy, a zsírszövet és a bőr termelik. A menopauza után a petefészkek leállítják az ösztrogéntermelést, de a többi szövet nem. Az aromatázgátlók blokkolják az aromatáz nevű enzim működését, amely a szervezet összes ösztrogénjének előállításához szükséges. Az aromatáz-inaktivátorok megakadályozzák az enzim működését.

Az aromatáz inhibitorok szedésének lehetséges káros hatásai közé tartozik az izom- és ízületi fájdalom, a csontritkulás, a hőhullámok és a nagyon fáradtságérzés.

3. Kockázatcsökkentő masztektómia

Egyes, magas mellrákkockázattal rendelkező nők választhatják a kockázatcsökkentő masztektómiát (mindkét mell eltávolítása, amikor nincsenek rákjelek). Az emlőrák kockázata sokkal alacsonyabb ezeknél a nőknél, és a legtöbben kevésbé szoronganak az emlőrák kockázata miatt. Azonban nagyon fontos, hogy a döntés meghozatala előtt rákkockázat-felmérésen és tanácsadáson vegyenek részt az emlőrák megelőzésének különböző módjairól.

4. Petefészek abláció

A petefészkek termelik a szervezet által termelt ösztrogén nagy részét. A petefészkek által termelt ösztrogén mennyiségét leállító vagy csökkentő kezelések közé tartozik a petefészkek eltávolítására irányuló műtét, a sugárterápia vagy bizonyos gyógyszerek szedése. Ezt petefészek-ablációnak nevezik.

A BRCA1 és BRCA2 gének bizonyos változásai miatt magas mellrákkockázattal rendelkező premenopauzális nők választhatják a kockázatcsökkentő ooforektómiát (mindkét petefészek eltávolítása, amikor nincsenek rákjelek). Ez csökkenti a szervezet által termelt ösztrogén mennyiségét, és ezáltal a mellrák kockázatát is. A kockázatcsökkentő ooforektómia a mellrák kockázatát is csökkenti a normál premenopauzás nőknél, valamint a mellkasi sugárkezelés miatt fokozott mellrákkockázattal rendelkező nőknél. Azonban nagyon fontos, hogy a döntés meghozatala előtt rákkockázat-felmérést és tanácsadást végezzenek. Az ösztrogénszint hirtelen csökkenése a menopauza tüneteinek megjelenését okozhatja. Ezek közé tartoznak a hőhullámok, az alvászavarok, a szorongás és a depresszió. A hosszú távú hatások közé tartozik a csökkent libidó, a hüvelyszárazság és a csökkent csontsűrűség.

5. Elég testmozgás

Azok a nők, akik hetente négy vagy több órát mozognak, alacsonyabb az emlőrák kockázatával. A testmozgás emlőrák kockázatára gyakorolt ​​hatása a legnagyobb lehet a menopauza előtti, normális vagy alacsony testsúlyú nőknél.

Nem világos, hogy a következők befolyásolják-e az emlőrák kockázatát:

1. Hormonális fogamzásgátlók

A hormonális fogamzásgátlók ösztrogént vagy ösztrogént és progesztint tartalmaznak. Egyes tanulmányok kimutatták, hogy a hormonális fogamzásgátlókat jelenleg vagy nemrég használó nőknél kismértékben megnőhet az emlőrák kockázata. Más tanulmányok nem mutattak ki fokozott emlőrák kockázatot a hormonális fogamzásgátlókat használó nőknél.

Egy tanulmányban az emlőrák kockázata kismértékben nőtt, minél tovább használt egy nő hormonális fogamzásgátlót. Egy másik tanulmány kimutatta, hogy az emlőrák kockázatának enyhe növekedése idővel csökkent, amikor a nők abbahagyták a hormonális fogamzásgátlók használatát.

További vizsgálatokra van szükség annak megállapításához, hogy a hormonális fogamzásgátlók befolyásolják-e a nők emlőrák kockázatát.

2. Környezet

Tanulmányok nem bizonyították, hogy bizonyos környezetben található anyagoknak, például vegyi anyagoknak való kitettség növelné az emlőrák kockázatát.

Tanulmányok kimutatták, hogy bizonyos tényezőknek csekély vagy semmilyen hatásuk sincs az emlőrák kockázatára.

A következőknek nincs vagy csak kis mértékben van hatásuk az emlőrák kockázatára:

• Abortusz elvégzése.
• Étrendi változtatások, például kevesebb zsír vagy több gyümölcs és zöldség fogyasztása.
• Vitaminok szedése, beleértve a fenretinidet (egy A-vitamin típusú).
• Cigaretta dohányzás, mind aktív, mind passzív (passzív füst belélegzése).
• Hónalj dezodor vagy izzadásgátló használata.
• Statinok (koleszterinszint-csökkentő gyógyszerek) szedése.
• Biszfoszfonátok (csontritkulás és hiperkalcémia kezelésére használt gyógyszerek) szájon át vagy intravénás infúzióban történő bevétele.
• A cirkadián ritmus változásai (fizikai, mentális és viselkedési változások, amelyeket főként a sötétség és a fény befolyásol 24 órás ciklusokban), amelyeket befolyásolhat az éjszakai műszak vagy a hálószobában lévő fény mennyisége éjszaka.

Forrás:http://www.chinancpcn.org.cn/cancerMedicineClassic/guideDetail?sId=CDR257994&type=1